2.rész Oh-Óh...

Hétfő reggel próbáltam legyűrni az egész szombaton történt dolgokat. Felakartam kelni, de hirtelen visszaestem az ágyba. Hirtelen a hányinger kapott el.
- Anyu! - kiáltottam, de csak nővérem jött be.
- Anyu nincs itthon, apu sincs. Ma dolgozni mentek. És te öltözz, mert...de piros az arcod. - majd a homlokomat is megnézte. - Uram isten, te tüzelsz! Yooni, jól vagy..?
- Nem hinném...eléggé hányingerem van...- és köhögni kezdtem.
- Várj egy pillanatot, mindjárt hozom a lavort. - azzal kiviharzott, majd azzal a futással ugyan úgy vissza a szobámba. - Felhívom anyut! - és ismét kiment. Addig én kiürítettem, ami benne volt.
- Fújh...- és felvettem az ágyam mellett lévő poharat, amiben víz volt. Még tegnap este hoztam be magamnak. Kiöblítettem a számból azt az undorító ízt.
- Anyu azt mondta, hogy nem jönnek haza. Elvitték őket külföldre, most ott dolgoznak egy jó pár napig.
- Megmondtad neki, hogy beteg vagyok...?
- Igen, és azt mondta, hogy amíg úgy érzed, addig nem kell menned suliba. De...
- Jaj istenem...
- De ma elmegyünk az orvoshoz, oké? Szóval kikészítem neked most én a ruháidat, te addig szedd magad egy kicsit rendbe és, mikor bejössz, öltözz!
- Igen is! - azzal felkeltem és kimentem a mosdóba.
*Az orvosnál*
- Nincs semmi baja, csak egy kis  egyszerű nyári megfázás...
- Megfázás? Csak annyi a bajom? De hát, akkor miért volt hányingerem?
- Hányingere? Talán evett valami rosszat, vagy valami miatt izgatott volt, vagy valami ilyesmi.
- Jól van köszönjük!
Megkaptunk a receptet, hogy milyen gyógyszert kell szednem, majd elmentünk a gyógyszertárba.
"Vajon mi...csak nem?!"
Sétáltunk haza felé nővéremmel, mikor ezt kérdezte tőlem:
- Yooni! Mit ettél tegnap este?
- Őszintén semmit sem.
- Akkor ezt kiikszelhetjük. Akkor...Yooni! Mi a jó isten történt szombat este?!
- Mi történhetett volna? - "óh édes jó istenem! Mos fordulok hozzád harmadjára! Kérlek csak ne sejtse, hogy mi történt szombaton"
Pekkemre, kik jöttek velünk szemben?! A jó mindenit!

- Sziasztok! Hát ti? - kezdte ChunJi.
- Beteg a kis csaj, most voltunk orvosnál. - mondta Min.
- Beteg vagy? - kérdezte.
- Igen...
- Mitől lettél beteg?
- Ma reggel még hányt is. Mire gondoltál?
"Ha te azt tudnád, hogy én egész hétvégén kire és mire gondoltam"
- E..erre nem adhatok választ, u...ugyan is senki...vagy is semmire sem...
- Áhá! Még is csak gondoltál "valakire"! De ki az?
- E...egy fiú, az iskolából...o..osztálytársam.
- És helyes?
- UNNI! Gyere most azonnal! Muszáj beszélnünk!! - azzal elrántottam a fiúktól pár méterre. Majd belekezdtem a mondandómba és elmeséltem neki, mi történt szombaton a táncteremben velem és Niel-el.

- Ez komoly?! És? Megcsókolt, vagy mi?
- Dehogy! Nem! Addigra kimásztam a kezei közül. - erre felsikított. - Maradj már! Nem tud róla senki csak te, én és Niel. Azt hiszem. Reméljük, nem mondta el senkinek.
- Niel! Gyere ide kélek! - hívta őt a nővérem. Azt hittem ott fujtom meg. Ő odaállt mellénk.
- Te és banda ma átjöttök hozzánk! Muszáj megbeszélnünk veled valamit.
"Miért van az, hogy mindig mindent el akar intézni nekem?"
- Unni!

- Nyugi, majd én elintézem! - "na tessék, már megint ügyködik" - Szóval, délután....- leírta, hogy hol lakunk, majd folytatta. - gyertek el.
Elhihetitek, hogy mikor hazaértünk kivertem a balhét.
*Délután*
Most már egy picit jobban vagyok, hisz az alvás, a tea és a gyógyszer megtette a hatását.
- Csengettek! - mondtam. Min odament és kinyitotta, majd beengedte a fiúkat. Én a szobámban feküdtem és a gépemen hallgattam a zenét. Érdekes, hogy én a szobámból zene hallgatás közben meghallottam, hogy csengettek, de Min nem, aki a konyhában volt. Lehalkítottam a zenét. - Gyertek be! Ott van fent. Utolsó ajtó, balról.
Majd újra felhangosítottam. Hirtelen kopogásra lettem figyelmes.
- Gyere! - és kinyílt az ajtó, majd Niel és Cap léptek be rajta. - Óh...sziasztok!
- Sziasz...- köszönt Niel.
- Szia, Yoon! - és a többiek is jöttek és mind sorba köszönt.
- Hehe..sziasztok! Am...mi újság? Hm? - mosolyogtam.
Egyik sem szólalt meg.
- Jesszus, micsoda egy szótlan bagázs. - néztem körbe, mire elnevették magukat. - Mit nevetel? Ne neveteljé!
Aztán vagy fél óráig,csak csendben figyeltük egymást. Meguntam ezért, lementem és kerestem valami jó kis filmet.

- Mit csinálsz? - állt mögém L.Joe.
- Semmit, hh... - hirtelen megfordultam és vele találtam magam szemben, nagyon közel. Kitágultak a pupilláim, az övéi láttán. - A..h.m...- hirtelen nem tudtam mit mondani. Olyan szorult helyzetben volt, mint Niel-nél.
- Mit nézünk? - vette az adást és egy kicsit hátrébb lépett.
- Hm...Zombis film? Vagy legyen katasztrófa film?  Áh! Tudom már! Van egy kedvenc filmem, ami nektek is tetszeni fog! - azzal hátratoltam a kanapéhoz, majd leültettem. - Srácok! Gyertek le!
Pár perc múlva trappoltak le a lépcsőn.
 - Mi az?
- Filmet nézünk! Csüccse le! De én ülök Min mellé!
Amikor beindítottam Min felkiáltott, ugyan is ezt a filmet, annyiszor megnéztük már, hogy csodálkozom, hogy még nem ment tönkre a tv.
- Ez most komolya? Muszáj ezt megnéznünk? - kérdezte Cap.
- Nem muszáj. Fel is mehetünk. Nekem van több filmem, amik között válogathattok! - mondta Min, majd ő, Ricky, Cap és ChangJo felmentek.
- Pedig a "Bazi nagy film" az egyik legjobb. - morogtam az orrom alatt.
Megint csengettek, csak ezúttal én nyitottam ajtót. Min barátnői.
- Fent vannak! - mondtam unottan. Azzal ők is felszaladtak. Én pedig leültem a három fiú közé, akik, amit leültem pozíciót váltottak. ChunJi letelepedett a lábaimhoz, L.Joe és Niel pedig a combomon pihentették a fejüket. - Most jobban érzitek magatokat?
- Én igen...! - mondta Niel, majd a másik kettő is kórusban.
Késő volt már, ezért természetes, hogy bealudtam a film közepén. Mikor felébredtem Niel melkasán találtam magam.
- Hm...Huh?! - felijedtem. - Niel! - majd magam elé néztem.- L.Joe!
- Nyugi! Sh...halkabban...!
- Hah...Min hol van?
- Fent! Ricky -vel, Changjo-val és Cap-pel.
- ChunJi hol van?
- Itt vagyok! - ült fel a földön. - Mi az?
- Semmi csak nem láttalak.
- Hé, fiúk! - szólt Cap. - Gyerünk, megyünk!

Felálltak, felhúzták a cipőjüket, majd mentek is, de Niel megállt még egy kis időre velem beszélgetni.
- Mi az? - mosolyogtam, aranyos nézésén.
- Amh...Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy öm...nincs kedved...am..
- Igen? Mihez nincs-e kedvem?
- Eljönni-e velem megnézni egy táncos eseményt?
- Hm...tudtommal nem hirdettek semmi ilyesmit mostanában.
- Igaz...Akkor sétálni? Ahhoz lenne-e kedved?
- Nem is tudom...legyen? - rám nézett ijedt arccal, mire én elnevettem magam. - Hehe...csak vicceltem! Persze! Mindig van kedvem egy baráttal egy napot eltölteni! Egy kedves baráttal! - direkt mondtam így.
- Persze, baráttal...- hajtotta le a fejét, majd újra visszaszegezte tekintetét rám. - Akkor...holnap? - erre bólogattam, amiért ő rám mosolygott. Majd elköszöntünk egymástól, ő pedig elment.
- Heh...- csuktam be az ajtót. - Mennyit hallottál?
- A francba! De honnan tudtad?
- Halottam, hogy leestél az ágyról és azt, hogy jötté le. - mentem a lépcsőhöz. Majd mikor a harmadik fokra léptem, akkor szólt nővérem.
- Mi volt az a dolog Niel-el?
- Aki kíváncsi hamar megöregszik. Különben is, itt voltál és nem hallottad?
- De igen, de nekem úgy jobb, ha a te szádból hallom.
- Hah...sétálunk na!
- Na persze! Aztán meg azon kapod magad, hogy a táncteremben, táncolás közben, mikor eldönt, már egymás szájában fogtok matatni! Nem ismerős neked az a történet? Bizony ám...!
- Mi? Te?!
- Hogy tudom-e? Igen! Beszélgettem vele, amíg te aludtál. Elmesélte mennyire megijedtél! Én kértem meg, hogy ismerkedjetek meg jobban.
- Unnih! - felfutottam, majd mérgesen az ágyba estem.